Pálmay Loránt matematikatanár(1929-2012)

1929-ben született Budapesten, 1948-ban érettségizett a Szent László Gimnáziumban. 1952-ben végzett az ELTE TTK matematika-fizika szakán. 1952-től 1976-ig az ELTE TTK Geometria Tanszékén oktatott, 1976-tól 1999-ig, nyugdíjba vonulásáig a Fővárosi Pedagógiai Intézet vezető szaktanácsadója volt.

Egyetemi oktatómunkája mellett óraadóként 21 évig tanított a Szent László Gimnáziumban, de ezzel párhuzamosan több gimnáziumban is foglalkozott középiskolásokkal (Fáy András Gimnázium, Fazekas Mihály Gyakorlóiskola).

A matematika oktatás reformálására 1968-ban létrehozott minisztériumi bizottság tagja volt. Írt egyetemi jegyzeteket, szemléletformáló középiskolai matematika tankönyvsorozatot, tanári segédkönyveket, feladatgyűjteményeket és számos (60-nál is több) cikket, továbbképzési anyagot. A Fővárosi Pedagógiai Intézetben végzett munkája arra is kiterjedt, hogy összefogja, irányítsa a fővárosi speciális matematika tagozatos osztályok tanárainak munkáját, koordinálta a tantervi korszerűsítést, készítette a felvételi verseny feladatait ezeknek az osztályoknak. Több mint három évtizedig tagja volt számos versenybizottságnak (OKTV, Kürschák verseny). A NAT matematika műveltségterületének munkálatait ő irányította, majd vezette a kerettanterv matematika részének kidolgozását. 1970-től megszakítással a Bolyai János Matematikai Társulat elnökségi tagjaként, ezen kívül a Választmányban és az Oktatási Bizottságban dolgozott; három kuratórium elnöke is volt. Az Öveges József Tanáregylet választmányi tagja volt haláláig.

Kimagasló matematika tudása, csodálatos memóriája mellett széleskörű humán műveltséggel bíró, minden iránt érdeklődő segítőkész ember volt. Pálmay Lóránt nemzedékek matematikatanára, példaképe.