Varga Tamás matematikatanár,(1919 Kunszentmiklós-1987 Budapest)

 

 

 

a matematikatanítás nemzetközileg elismert kiemelkedő egyénisége.

 

 

Hétgyermekes család gyermekeként született. Testvérei közül többen is ismert közéleti személyiségek voltak (például Varga Domokos és Vargha Balázs). Ükapja Szász Károly matematikus, Bolyai János és Bolyai Farkas barátja volt.

Az általános és középiskolát szülőhelyén végezte, egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem matematika-fizika tanári szakán folytatta.

1945-ben kezdett el dolgozni középiskolai tanárként Kunszentmiklóson, majd Budapesten.

1947-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba helyezték. Itt részt vett tantervek kidolgozásában, és főként igen nagyszámú tankönyvnek a megírásában. 1948-ban a Neveléstudományi Intézetbe került, ahol egészen 1950-ig dolgozott, amikor az intézményt megszüntették.

1951-től kezdve az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kapcsolódott be elsősorban a matematikatanárok képzésébe.

1967-től kezdve az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa lett, és így első kézből volt módja kísérletének irányítására, egyre további finomítására.

Rendkívüli nyelvtudása és érdeklődése következtében jól ismerte a matematika, a matematikadidaktika, a pszichológia, a társadalomtudományok, számos területét, a nemzetközi kutatásokat és azok eredményeit. Ezek elgondolásait, eredményeit nagy bölcsességgel megszűrve alkalmazta a magyarországi iskolai viszonyokra. Az általa vezetett komplex matematikatanítási kísérlet hatására Magyarországon a számtan-mértan széttagolt tanítása az iskolába lépés kezdetétől fogva matematika-tanítássá alakult át kiegészülve a matematika számos más fejezetével. Jobban kívánt építeni a tanuló egyéni gondolkodására, és a tanítótól, tanártól azt várta, hogy a tanuló munkatársának tekintse magát.