ERDŐS PÁL(1913-1996)

Szülei – Erdős Lajos és Wilhelm Anna – középiskolai matematikatanárok voltak, Fejér Lipót és Kármán Tódor kortársai, velük együtt jártak egyetemre. Erdős sokat tanult széles látókörű, igazságszerető szüleitől. Matematikai tehetsége már ötéves korában megmutatkozott, igazi csodagyerek volt, a kötöttséget azonban nehezen tűrte, az iskolát nyűgnek tartotta.

A Szent István Gimnáziumban érettségizett, neve a huszas évek végén már a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok legjobb feladatmegoldói között szerepelt. Tanulmányait 1930 szeptemberétől a budapesti kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem matematika–fizika szakán folytatta. 18 éves korában bebizonyította, hogy n és 2n között mindig található 4k+1 és 4k+3 alakú prímszám. Első cikkét Kalmár László segítette megjelentetni a szegedi Acta Scientiarum Mathematicarum c. folyóiratban.

 Tagja volt a magyar (1956), az amerikai (1979), az indiai (1988), az angol (1989) és más tudományos akadémiáknak; munkásságáért több külföldi tudományos akadémia választotta tiszteletbeli tagjává. 1500 cikke jelent meg, több mint 500 társszerzővel dolgozott, 15 egyetemnek volt a díszdoktora.

1983-ban megkapta a legmagasabb nemzetközi elismerést, a Nobel-díjjal egyenértékű Wolf-díjat.

A XX. század egyik legkiemelkedőbb matematikusa. A matematika minden ágával foglalkozott, különös tekintettel a számelméletre, a kombinatorikára, a halmazelméletre, az analízisre és a valószínűség-számításra.

Századunk egyik ragyogó elméje volt, a „matematika Mozartja” (könnyed és virtuóz), „napjaink Eulere” (termékeny és sokoldalú), a „tudomány Don Juanja” (akit mindennap más probléma tett boldoggá). Életét feláldozta tudománya oltárán, családot nem alapított, a matematikáért élt szenvedéllyel és kitartóan. A magyar matematika utazó nagykövete volt. Nála többet senki sem tett azért, hogy a magyar matematikát, tehetséges matematikusainkat a határainkon túl is megismerjék.